Az ősz a lélek évszaka

Az ősz a lélek évszaka. 

A természet ilyenkor lelassul, elcsendesedik, befelé fordul.

A fák elengedik a leveleiket, és talán nekünk is érdemes egy kicsit megállni és megnézni:

Mit vagyok kész én is elengedni?

Melyek azok a dolgok az életemben, amelyek már elszívják az energiámat?
Mi az, ami már nem táplál?
Mi az, ami már nem visz előre?
Milyen rétegeket viselek magamon, amelyek már nincsenek összhangban azzal, aki valójában vagyok?

Talán érdemes egyszer leülni egy üres papír fölé, és őszintén végiggondolni ezeket.

Nekem az egyik legnagyobb ilyen elengedés az volt, amikor kiléptem egy házasságból.

Már éreztem, hogy nem fejlődöm benne. Hogy az a kapcsolat már nem engem szolgál. Sőt, egy idő után azt vettem észre, hogy már én sem vagyok igazán önmagam.

Más szokásaim lettek.
Másképp viszonyultam az emberekhez.
Másképp voltam jelen a gyerekeim mellett.

És tudtam, hogy ezen változtatnom kell.

De az elengedés akkor nem felszabadító érzés volt.

Félelmetes volt.

Nem tudtam, mi lesz utána.
Nem tudtam, hogyan fogok boldogulni a gyerekeimmel.
Nem tudtam, hogyan alakul majd anyagilag az életünk.
És azt sem tudtam, lesz-e elég önbizalmam ahhoz, hogy egyedülálló anyaként helytálljak.

Csak azt tudtam, hogy maradni már nem tudok úgy, hogy közben önmagam maradjak.

Úgyhogy féltem, de elindultam az ismeretlen felé.

És ma már tudom, hogy életem egyik legfontosabb döntése volt.

Mert azután egy olyan forgatókönyv kezdett íródni, amit akkor még a legszebb álmaimban sem mertem volna elképzelni.

Sokkal jobb lett, mint amit valaha el tudtam képzelni. 

Talán ezért szeretem annyira az ősz üzenetét. 

Mert az elengedés nem mindig arról szól, hogy elveszítünk valamit.

Néha arról szól, hogy helyet csinálunk annak, ami végre valóban hozzánk tartozik.

Ezen a héten én is erre hívlak Titeket.

Nem kell mindent elengedni.
Nem kell azonnal változtatni.

Csak figyeljünk egy kicsit befelé, és adjunk magunknak teret arra, hogy meghalljuk, mire van igazán szükségünk.

A heti szankalpánk: 

Bízom az életben és képes vagyok az elengedésre. 

Ezt a gondolatot visszük magunkkal a heti jógaórákra is.
A gyakorlásban is keressük majd a stabilitást, a befelé figyelést, a felesleges feszültségek elengedését – és azt a bizalmat, hogy amikor valamit leteszünk, helyet teremtünk valami újnak.

Bízom az életben, és képes vagyok az elengedésre.