Egy éve negyedszerre mentünk már be a kórházba, hogy most már talán benn maradunk. És igen, így lett!

Május 23.-án benn tartottak a kórházban, hogy kicsit rásegítsenek az orvosok, hogy Róza a világra jöjjön.

Emlékszem amikor először a jógaszőnyegre léptem.

Sokféle módja van annak, hogy nyugalmi állapotba kerülj és megtaláld a belső békéd, de talán a legegyszerűbb ha kialakítasz magad körül egy olyan teret, ahol bármikor megpihenhetsz és feltöltődhetsz.

Arra bátorítalak, hogy találj egy olyan szegletet az otthonodban, ahol megteremtheted saját szent teredet. A szent ez esetben abban a megfogalmazásban értendő, hogy az a hely, ahol el tudsz csendesedni egy picit, hogy lángra gyújtsd belső fényedet, amivel beragyogod a körülötted élőket.

Számtalan feladatot kell teljesíteni napi szinten Édesanyaként és vannak olyan napok, amikor annyira bele tudunk kerülni a teendők örvényébe, hogy megfeledkezünk megállni, nyugodtan ebédelni, kortyolgatni egy csésze teát és csak versenyt futunk az idővel, hiszen mindjárt menni kell a gyerekért az oviba, suliba, aztán kezdődnek a különórák, aztán vacsi készítés, fürdetés egy kis játék és este 11 körül holtfáradtan esünk be az ágyba. Ismerős?:)

Ezek alól a feladatok alól nem lehet kibújni, mivel mindent meg akarunk adni a gyerekeinknek, hogy a lehető legjobb tanításban, fejlődésben és szeretetben legyen részük. De mi lenne ha ezt az időszakot nem teherként élnénk meg hanem örömmel a lelkünkben lavíroznánk a gyerekekkel az egyik külön óráról a másikra?

Az utóbbi állapot könnyen elérhető, ha megengedsz magadnak akár napi 5 percet a saját szent teredben. 

Ha megtaláltad a Te kis részedet, akkor helyezz el benne egy fotelt, széket vagy akár jógamatracot, meditációs párnát. Használj olyan színeket és tárgyakat, amelyek nyugalmat árasztanak a számodra. (Nekem például egy zöld és bézs színű kép lóg a falon, amin egy női alak ül meditáló pózban, alatta pedig a Namasté jelentése olvasható.)

Elhelyezhetsz növényt is ebben a térben, mivel a természet közelsége gyógyító erővel bír. 

Vedd magad körül gyertyákkal vagy füstölőkkel. Figyeld meg, hogy amikor meggyújtasz egy gyertyát és követed a lángot a szemeddel, már kizárod a külvilágot és segít a befelé figyelésben. A füstölő pedig megtisztítja a teret és belélegezve a bennünk levő negatív energiákat is eloszlatja. 

Próbáld meg minimalizálni a zavaró tényezőket (akár erre a kis időre némítsd le a telefonodat is) és meghallani belső éned hívó hangját. Egy pár percnyi kapcsolódás önmagaddal és a belső egyensúlyod visszaállítása olyan hatást tud generálni, mintha egy hosszú, mély alvás után ébredtél volna fel és máris egészen más hangulatban fogod folytatni a napod!

A Föld napja kapcsán az volt az első gondolatom, hogy mennyit ad nekem a természet és milyen hatalmas energiával tudja megtölteni a testem, lelkem egy-egy nehezebb napon. Szerencsések vagyunk, mert Veresegyházon ahol élünk csodálatos természeti adottságok vannak, így könnyű akár a hétköznapokban is kiszaladni a tóhoz vagy az erdőbe egy kis energiatöbbletért.

Mindig csodáltam azokat az Édesanyákat akik három vagy annál több gyermeket nevelnek.

Reggel óta záporoznak a születésnapi köszöntő üzenetek szinte minden csatornán.Ilyenkor mindig melegség tölti el szívemet, mert nemcsak a családtagok és barátok gondolnak rám ezen a napon, hanem még olyan ismerősök is, akikkel ritkán vagy szinte sosem beszélünk, de a közösségi oldalaknak köszönhetően mégis figyelemmel kísérjük egymás életét. Hálát adok mindig ezért a szeretetért! A napot majd a jól megszokott családi hagyomány szerint születésnapi vacsorával, tortával és ünnepléssel zárjuk, aztán egy évvel öregebben teszem majd le a fejemet a párnára:)

De úgy gondolom a születésnap nemcsak rólam kell, hogy szóljon. Nemcsak a gyermek születésének a megünnepléséről, hanem az Édesanya megköszöntéséről is, hiszen a születés és a szülés kéz a kézben jár. Világrajövetelünket (hüvelyi szülés esetén) egy szülési folyamat előzi meg, ahol anya és baba csapatmunkában haladnak előre lassan (vagy gyorsan) a tágulási (vajúdási), majd a kitolási (amikor a baba megszületik) szakaszban azzal a közös céllal, hogy mihamarabb meglássák egymást és összebújhassanak végre.

A mi születésünk Édesanyáink szülési élménye. 

Vajon tudjátok-e, hogy hogyan jöttetek a világra? 

Beszélgetettek-e már Édesanyáitokkal arról, hogy milyen volt az ő szülési élményük? 

Háborítatlan, fájdalommentes szülésük volt?

Volt valami elakadás? Volt-e olyan helyzet ami feszültséget, félelmet okozott bennük és ez nehezítette a születést?

Amikor szülésfelkészítést tartok ezeket a kérdéseket mindig felteszem a kismamáknak és általában azt a választ kapom, hogy erről még sosem beszélgettek. Miért fontos ez? Mert saját születésünk emlékként vésődik be a tudatalattinkban és amikor saját babánkat hozzuk a világra, akkor ezek a rögzült minták felelevenedhetnek a szülési folyamatban és főleg, ha egy traumaként ért minket, akkor hasonló vagy ugyanazt a szülési élményt generálhatjuk. De ha ezekről beszélgetünk Édesanyáinkkal a szülést megelőzően akkor ezek az érzelmi blokkok oldódnak mind gyermeknek, mind édesanyának.

Túl három szülésen (kettő hüvelyi és egy császármetszés) belegondoltam abba is, hogy milyen nehéz lehetett Édesanyámnak megélni a szülést egyedül, hiszen akkor még nem volt divat (sem megengedett) az apás szülés. Sőt Édesapámat vezetékes telefonon hívták a munkahelyén, hogy megszületett a kislánya. Milyen más világ volt. 

De Édesanyám mégis két gyönyörű és egészséges gyermeket is a világra hozott (Nővérkémet 7 évvel korábban az én születésem előtt, Karácsony másnapján:) és, mint egy igazi OMMommy a benne rejlő tökéletes, isteni tudás szerint nevel és kísér végig minket spirituális fejlődésünk útján mind a mai napig. 

Köszönöm szépen Édesanyám a létezésem!

Ha voltál már várandós biztosan emlékszel, azokra a kihívást jelentő reggelekre az első trimeszterben, amikor azt próbáltad kitalálni, hogy melyik a legrövidebb út a fürdőszobába (ha meg még nem vártál babát és úgy olvasod ezt a bejegyzést, akkor készülj fel erre az időszakra:)